Tenisz
Fucsovics Márton
MTK legendárium | 314. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „A rokon Türr István halálos ágyánál” 95. rész.
Szekrényessy Kálmán mellett a feleség, Ramazetter Margit is igyekezett ápolni kapcsolatát családjával, így a még életben lévő Türr Istvánnal ill. annak Rómában élő leányával: „Szíveskedjék velem tudatni, hogy a rómaiak egészségesek-e?”
Máshol: „Ha tud valamit a rómaiakról, kérem tudassa velem.”
Ismét: „Igen kérem altábornagy úr egészségéről és a rómaiakról esetleg kapott hírt velem tudatni szíveskedjék.”
„Hogy érzi magát a jó altábornagy úr? Legszívélyesebb üdvözletével küldi kíváló tiszteletét Szekrényessy Margueritte.”
Szekrényessy Kálmán gazdag pályájának bemutatásakor, a méltatás végén a hírlapíró álmélkodva, szinte évődve tette fel a kérdést: „Mit mondjunk róla még?”
Idős napjaiban – s erről a hírlapok is beszámoltak – hol boldogan, hol szomorúan vett részt jubileumokon, búcsúztatásokon. Így 1906 júniusában a Budapesti Hírlap fennállásának negyedszázados jubileuma alkalmával üdvözlő táviratot küldött Rákosi Viktor főszerkesztőnek.
Ismerte az őt követő sportnemzedék minden tagját, akik nagyra becsülték s akik közül ő is majd mindenkit nagyra becsült.
1907 novemberében Sárkány János Ferenc a Magyar Lovaregylet volt titkárát temetésén „a sportkörök élénk részvéte kísérte el utolsó útjára.” A temetésen a sok hazai sportnagyság közül kiemelkedett „az elhunyt legrégebbi jóbarátja, Szekrényessy Kálmán bajnok”
De ugyanígy több neves személyiség tagjai között vett részt Tóth Béla temetésén 1907-ben, vagy küldött részvét táviratot 1911 novemberében Barna Izidor, az Esti Újság volt szerkesztőjének halála alkalmából a család ill. az Esti Újság szerkesztősége számára.
Ugyancsak idős napjainak eseményei közé számítódott a felesége révén rokon Türr tábornok haláleseménye, melyet az egész nemzet, sőt a nemzetközi közvélemény is lélegzetvisszafojtva követett nyomon:
„A családtagok, akik körülállták az ágyat, csendes meghatottsággal szemlélték az agg tábornok hazafias lelkesülésének utolsó fellobbanását. Szemeit leánya, Pisoni lovag felesége zárta le. A halál pillanatában nőtestvére, Frey Lajos építészmérnök felesége, Stettner dr., Gonda Béla miniszteri tanácsos, Gerstner Lajos vezérigazgató és leányának rokona Szekrényessy Kálmán tartózkodtak a tábornok halálos ágyánál.”
Tekintettel a téves hírlapi beszámolókra, Szekrényessy külön cikkben adott hírt Türr István tábornok halálának pontos lefolyásáról:
„Türr tábornok utolsó óráira vonatkozólag ma a következő helyreigazító sorokat kaptuk:
Tekintetes Szerkesztőség!
Becses lapjuk szíves volt megemlékezni néhai Türr István olasz királyi altábornagy és királyi főhadsegéd utolsó pillanatairól. A történeti hűség okáért bátorkodom közölni az alábbiakat. Este 6 órakor a tábornok véglegesen elveszítette öntudatát. Akkor búcsúzott el tőle, még egyedül élő, 80 éves nővére, Róza, özvegy Frey Lajosné nagyszámú családjával együtt, akiket nagybátyjuk őszintén szeretett.
Azután a betegszobában egyedül a tábornok egyetlen leánya, Stefánia, a betegápolónő: özv. Sugár Gyuláné, született Berilaequa Alioze (olasz eredetű családból való) és dr. Stettner Ödön kezelőorvos maradtak.
A szomszéd szobában, amelynek ajtaja félig tárva állott, a tábornok két régi, leghívebb bizalmasa, sőt állítom, a köztük levő nagy korkülönbség dacára, legjobb barátja Gonda Béla miniszteri tanácsos és Gerster Lajos vezérigazgató tartózkodtak.
Türr Stefániát annyira kimerítette a több napos virrasztás édesatyja gondos ápolásában, hogy már alig bírt állani. Mind ő, mind Rómából megérkezett férje, úgyszintén Türr Róza és annak családtagjai nem bírják eléggé megköszönni dr. Stettner Ödön úr és Berilaequa Alicze asszony fáradozásait.
Kilencz órakor léptem a haldoklóhoz, akinek arczvonásai nem eltorzultak (a vizes lepelnek más volt a czélja), sőt nyugodtak, szépek, mondhatni átszellemültek voltak.
Öt perczczel 1 óra előtt a kezelőorvos úr mondta, hogy már csak rövid a haldokló életfonala, ekkor balról az ágy mellé térdelt Türr Stefánia és atyja hidegülő kezét tartva imádkozott.
Pont 1 órakor halt meg a tábornok: leánya, dr. Stettner Ödön, Berilaequa Alice, Gonda Béla, Gerster Lajos és csekélységem jelenlétében: szótlanul, fájdalom nélkül, nyugodtan elaludva.
Budapest, 1908. május 5-én”
